Select Page

Loading...

EMPTY STREETS

Embed
FacebookLinkedInTwitterShare
Gallery: Glassyard

Paulay Ede utca 25-27 1 em., Budapest, Hungary

Artist: Szabó Ábel

Szabó Ábel rövid grafikusművészi tevékenysége után kezdett el festeni. Kezdetben táj- és csendéleteket készített, később a fotórealizmus irányzatában találta meg festői stílusát. A főváros dokumentaristájaként valósághűen örökíti meg urbanisztikus környezetének épületeit, építményeit, utcáit, tereit. Perspektivikus nézőpontból mutatja be a főváros emblematikus pontjait. Ez a technika, amely főként az... more >> Szabó Ábel rövid grafikusművészi tevékenysége után kezdett el festeni. Kezdetben táj- és csendéleteket készített, később a fotórealizmus irányzatában találta meg festői stílusát. A főváros dokumentaristájaként valósághűen örökíti meg urbanisztikus környezetének épületeit, építményeit, utcáit, tereit. Perspektivikus nézőpontból mutatja be a főváros emblematikus pontjait. Ez a technika, amely főként az itáliai reneszánsz időszakából ismert, a művész jellemző ábrázolási típusának mondható. Az üres város képét ábrázolja, látszólag az emberi élet nyoma nélkül, statikusan, időtlenül. Úgy, ahogy nem láthatjuk... vagy mégis?

Szabó Ábel Kolozsváron született 1974-ben. Rövid grafikusművészi tevékenysége után kezdett el festeni. Kezdetben táj- és csendéleteket készített, később a fotórealizmus irányzatában találta meg festői stílusát. Ábrázolásmódja realista, közvetlen és tárgyilagos: a főváros dokumentaristájaként valósághűen örökíti meg urbanisztikus környezetének épületeit, építményeit, utcáit, tereit. Aprólékosan kidolgozott képeit helyszíni fotók alapján festi meg. Perspektivikus nézőpontból mutatja be a főváros emblematikus pontjait. Ez a technika, amely főként az itáliai reneszánsz időszakából ismert, a művész jellemző ábrázolási típusának mondható. Az üres város képét ábrázolja, látszólag az emberi élet nyoma nélkül, statikusan, időtlenül. Úgy, ahogy nem láthatjuk... vagy mégis? „A realista festészet számomra a világ elhanyagolt dolgainak újbóli megismerését jelenti" - vallja jellegzetes stílusáról Szabó Ábel. Az ember és természet ideális viszonyát kérdőjelezi meg: ez festészetének paradoxonja. Látszólag semleges, ám ezzel a látszólagos semlegességgel vonja be nézőjét a tájba, illeszti be az onnan hiányzó emberi tekintetet, lármát, nyüzsgést. A nemlét, a meg nem nevezhető hiány sugárzik a képeiről. A sors fintora, hogy festményei a 2020-as covid járvány miatti lezárások alatt valóban a szomorú valóságot tükrözik.


Submit a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *