

Elméleti síkon a black metal esztétikája a posztmodern középkor-kép és a természet dicsőítésének kettős dinamikájára épül. Egyrészt az antimodernista vágyakozás egy mitikus, tiszta és brutalitástól sem mentes múltba, másrészt a természet mint az emberi civilizációtól független, káoszt és rendet egyaránt hordozó erő megtestesítése. Ez a kettősség jelenik meg a vizuális reprezentációkban is: a gótika formavilága az éjfekete erdők komor monumentalitása egyfajta spirituális visszatérést kínál, míg a középkori utalások az időtlenség és az elidegenedés érzését erősítik.