Loading...
huszonhét
S ilyenkor megértem, hogy miért lehettem éppen én az, aki megtörtem azt a kényszerűs... more >> „Édes és meleg pillanatok: érzem, hogy mindenem kívül van. Kívül, a fákban, a kertben, a házban, az égen. Nincs lelkem. Szabad vagyok, nem köt sem cél, sem akarat. Átfúj rajtam a szél és átsüt a nap, átsugárzik a meleg és az erdőillat. Nincs bennem semmi ellenállás, amin a világ szépsége megtörne. Igen: – nincs lelkem.
S ilyenkor megértem, hogy miért lehettem éppen én az, aki megtörtem azt a kényszerűséget, ami a szellemet itt ezen a földön önmagával szembeállította. Én vagyok az, aki megcsináltam a lehetetlent.”
Hamvas Béla: Levelek a Magyar Hyperionból. In.: A világ hazahívása.
